a Zwinger arcai

azt hittem a 16.-17. század Madonnái majd mérséklik valamelyest a napok óta nem múló lelki lázat... 

de nem hiába váratott magára ennyit ez a tárlatlátogatás, 

nem hiába fordultam vissza már annyiszor a bejáratból,

mert amikor beléptem azonnal elkezdetett nőni bennem

Valami 

a sok Madonna és duci gyermek vagy angyalka vagy Jupiter vagy Ámor között...

akkor kezdtem el szinte rohanva keresni a kijáratot, amikor megálltam egy szempillantásnyi időre a Tudás Fája előtt 

és hangosan kitört belőlem a nevetés... 

mert az jutott eszembe, hogy ezen a festményen Éva vagy már terhes  Káinnal vagy a jobb szívfél elégtelensége miatt van ekkora mennyiségű vizenyő rajta... Ádám pedig egy krónikus májelégtelenségben "szenvedő", helyesebben idült alkoholista testével beszélget Luciferrel...

de elmondhatom, mindent megtetettem a romantika érdekében... csak éppen nem az én "korszakom"... maradjunk ennyiben... persze a porcelán-kiállítást is idesorolom - azon melegében...

így töltöttem végül több, mint három órát a Zwinger néma, mindent látó  és mindent látott szobrai és arcai között... a jeges esőben...

és némi megnyugvással tértem haza... 

csitult valamelyest a Lelkem...

az viszont Tény (a jövőre nézve), hogy vissza kell jönnöm nyáron Drezdába egy jobb kamerával... amikor működnek a szökőkutak, élnek a virágok és Zöldek, és életre kell egy pillanatra a Nimfák Fürdője...