költözési átlag : 0,83/hó

Fél év alatt az ötödik költözés - - - 

Csönd van, odakinn szakad az eső és tíz fokban dermed a Völgy... minden magába zárult, rémülten didereg...

a két nagyobb szoba üresen tátong,  jólesően nyújtózom a meleg kisszobában... ég az egyetlen lámpa, bevetve az egyetlen sofa... minden rendelés alatt, minden lassan kúszik - felém, belém, elém...

nehézkes bútorrendelés - - - rebben a falra függesztett lista, minden kipipálva, kivárása az újabb akadálynak... ami biztosan lesz...

újabb nap telt el és ÚJabb közeleg... homokszemként pereg az Élet - olykor tenyerembe

vajon fáj-e?

belevegyülök az Estébe - ülök a széles ablakpárkányon, órák óta szól a Massive Attack ugyanazon albuma, táncolnak  a levelek, a zászlók, ereimben a Vér - ringatózom... játszok az órák óta meg nem gyújtott cigaretta nikotinszálcsáival... 

hány sejt dolgozhat most egyszerre a Térben? és hány próbálhat válaszolni Anya remegő hangjának kérdésére? 

tulajdonképpen lelkiismeret furdalásom van - azt hiszem így hívják, ez lehet a megfelelő szó... 

hogyan magyarázhatom el Anyának, hogy miért vagyok oldott, miért cseng úgy a hangom, mintha egy évek óta elmenekült részem tért volna vissza? hogy tudok nevetni... hogy igazán jól vagyok - a sírásaim ellenére...

hogyan tudnám ezt elmagyarázni 

hogyan tudnám ezt megmagyarázni

- vagy egyszerűen csak beletörődnek?

Menüsor - Apáéknak

a legnagyobb gonddal, gyakorlatilag harmadik hete fontolgatom a "Végre itt vagytok!" - menüsort a Szüleimnek... már tudom mit sütnék/főznék bárki másnak, de ez igazi nagy feladat, mert Apa nehéz ügy - étkeztetés kapcsán is...

A menüsor kipróbálva még nem lett - mert a konyháról tegnap húztam le a fóliát... azt hiszem szerelmes vagyok a kihúzható páraelszívóba (is)...

könnyebben esem szerelembe gépek iránt?

No, a menüsor:

leves nem lesz, mert tudom mi a levesről Apám véleménye - 

szóval:

Pestóval, padlizsánnal töltött pulykamell sonkakabátban,

fűszeres újburgonyával, görög salátával

Az eredeti receptben a pulyka nincs semmibe se tekerve, de tudom, Anya mennyire szereti a padlizsánt és a zöld fűszerkrémet milyen rég óta szeretné kipróbálni, de a Fiúk... szóval Apa figyelmét egyszerűen - elterelem...

Epres-tejszínkrémes süti

Keresem, keresem a drezdai Álom párját, de messze sem volt egyik jelölt sem hozzá fogható... talán összeállt egy megközelítő recept a fejemben... remélhetőleg... ez tutira tesztelést igényel... :) 

a recepteket június harmadik hetéig közlöm... - jó lesz?

Alakul-at 2

betölti a Tereket az Orgona - a Zeller Bergen főképpen lila virágzik... 

Ady imádta... 
vagy talán Lédát imádta ebben (is)?  az illatban, amit mindig viselt hordozta a Nőt, az Istennőt és az "elbocsátó szép üzenet" megunt csókját? orgonaszálat helyezett a mellére Zsuka - a koporsóban is...

"És Múltjaink dermedik a Napot...

...S én künnrekesztve dideregve várok

És félek is, hogy a szemedbe fogadsz"

/Könyörgő májusi levél/

az Egy Asszony... viselni a Sorsot... a Férfit? vagy a Férfi Asszony Énét?  vagy a saját Férfi Énem erejét?

Léda hisztérikus rohamot kapott, amikor megkapta a levelet a pesti baráttól, hogy Ady halott... mindig betege lett - egy újabb nőnek, egy újabb elő-Csinszkának... bárkinek... bárminek... de ezután soha többé nem tért vissza a szanatóriumból... 

és nekem is mindig ezt fogja jelenteni a májusi orgona illat - az "Elbocsátó szép üzenet" és évekkel később, de ugyanazon a napon a "Könyörgő májusi levél" elegyét... ami betölti a Teret...

persze a másik Szépség is jelen van - a háztartási boltokban pláne... szerencsére?

Nyoccsí

Hál' Istennek ma már biztosan túlléptük, sőt, túlszárnyaltuk a tegnapi négy perc huszonhét másodperces "Kisütött a Nap!" - időtartamot...

 a délelőtti "munkaszolgálat" közben, maszk alatt mormoltam: 

"csak legyen még a barna csiperkéből, 

csak legyen még a barna csiperkéből, 

csak legyen még a barna csiperkéből"  

- ami minden reggel egy hatalmas papírdobozban érkezik fehér és laska társaival együtt a Bolt hűtőpultjába...

de már nem volt - friss petrezselyem sem... snidling sem... 

hosszú hétvége = marad a hétköznapi csiperke...

Gnocci gombamártással:

A kb. 400 grammnyi apró fehér csiperkét megmostam, megfeleztem. Hozzáaprítottam még egy fél, piros kaliforniai paprikát (mivel csak ilyet lehet kapni) és egy fél paradicsomot is. 

Három szálnyi, felkarikázott újhagymát kezdtem el pirítani  egy nagy evőkanál olaj és vaj elegyében. Mikor a hagyma épphogy elkezdett pirulni hozzáreszeltem két duci fokhagymát. Amint kiélvezkedtem magam a piruló fokhagyma illata miatt - ráborítottam a zöldségelegyet... és pirítottam, sóval-borssal, pici paprikával ízesítve!

Közben egy másik főzőedényben az előírtaknak megfelelően feltettem a félkész gnocci sós főzővizét. És az előírtaknak megfelelően a lobogó vízben két percet töltött a nudli... majd leszűrtem...

Időközben a gomba is elkészül - egy pici főzőtejszín - a selymesség? kedvéért... petrezselyem, koriander...

Egy nagyobb serpenyőben fokhagymás olívaolajat melegítettem és úgy három-négy percig pirítottam benne a leszűrt nudlit... tányérba borítottam és nyakonöntöttem a tejszínes gombamártással...  

Úgy három embernek elegendő egy zacskó félkész gnoccival, tehát én három napig eszem... persze frissen főzött tésztával...

megéri... a gnocci kívül ropodós marad és passzol hozzá ez a tejszínes tavaszi mártás...

Ja, ajánlom mindenki figyelmébe a Milka új zabpelyhes, csokidarabos kekszét!!!

A V****f***e mobilInternete elég érdekes - inkább nincs, mint van... a legnagyobb (zöld!!!) jelerősségnél tutira nem kapcsolódik, de amikor fekete az ég és szakad közben az eső és még a sötétítő is behúzva... na, akkor!

Legyen szép 7végétek! Olykor gondoljatok rám - ha lehet... 

Kilátás a Klinika hatodik emeleti folyosóablakából

naptalanság

mélyre túró gyökerek közt

lassan gyűlik

az éltető Nedű

arcom nevetve rejtem

Sárga Énem mögé

hogy ne láss,

míg várom a Napot!

míg eljön a Derű!

Február huszonnegyedike óta nem tudom biztosan, hanyadika van ma? Hogy pörögnek vagy egymásba átbuggyannak vagy ócskán kúsznak-e egymás után a napok... Pedig "akkor" elkezdődött egy új idő... és én szó szerint beszélni tanulok újra - ízlelni a szavakat...

és nem esik nehezemre...

" - Holger, miért beszélsz egész nap hóhhdojcsot? - kérdezte mindennemű felnézés nélkül, szó szerint hasból a sebész főorvos.

- Mert azt akarom, hogy a doktornőNK is értsen minden egyes szót, viccet, mindent, úgyhogy Neked is meg kellene újból tanulnod beszélni - mondta ercgebírgiss dialektussal a mára szánt Segítőm.

... azt hiszem én nevettem a leghangosabban... "

Mert ma kettőezertíz május tizennyolcadika van - az Idő, azt hiszem, elkezdődött...

Sylvia Plath : Pipacsok júliusban

Kis pipacsok, pokol-lángocskák

Nem bántotok?

Lobogtok. Meg se érinthetlek.
S kezem már a lángok közt. Semmi se éget.


És kimerít, ahogy nézem,
Ezt a lobogást, gyűrött-színvörös, mint az ajkak bőre.


Frissen felvérzett ajkaké.
Véres kis szoknyák!


Vannak illatok, mikhez nem nyúlhatok.
Hol az ópiumotok? Émelyítő kapszulái, hol?


Csak vérezhetnék, vagy alhatnék! -
Vagy ilyen sebzéssel kelne egybe a szám!

Vagy szivárogna belém nedvetek: üvegfiolámba,
Tompítva, csitítva.


Csak színtelen. Színtelen.

Nálam lassan csak lemeztelenített csonkja marad a gyermekláncfűnek - apró, ezernyi csillag a hatalmas zöld Égben... ki lesz a Tavasz következő áldozata? kinek éri meg az ámulás egy rövid életben? 
mert életebb az Élet...
Vicus, a táskát eddig egyszer mostam ki és megbotránkoztam saját ostobaságomon utána a Színeket illetően... a maradandóbbat úgyis más helyen őrzöm - nem igaz? 

Ménnertág

A hivatalos Férfi-Napon - munkaszüneti nap van...

Reggel olyan sötét volt, hogy tartottam attól, az előrejelzésből, miszerint akár hó is eshet - tényleg lehet még valami...

De aztán a félelmem, majd az idő is oldódott - nehogy már!!!

Igazából nem tudom milyen jelentősége vagy jelentése van ennek a napnak - vagy éppen értelme...

A Férfi, aki egyedül persze, mint olyan 

nem létezik, 

most is falkába verődve, húzza maga után a talán a homokozóból elhozott kiskocsiban a sört és elindul felfelé a hegyre - lefelé pedig igen hangos szóval és dallal közeledik... 

itt nagyjából ezen jelentését láttam a napnak...

nekem mindenképpen jóleső volt az a kis Séta és élénkülés, a Látás...

nem újdonság már, hogy a Meki parkolója telve -

talán mindenki itt ebédel a munkaszüneti illetve munkanapokon? hát, én biztosan nem - de sokan igen... a gyerekek sorban állnak a csúzda mögött, a Nők felvigyázva kávéznak, a Férfiak a parkolóban - söröznek... 

a megszokott családi "Idill"???

Rám csak az avokádó várt a gyümölcsöskosárban, magányosan, tegnap (is)- 

régóta kívánom már 

az Ízét?

a selymes Zöldjét?

ezért reggeliként guacamole-t vagy valami hasonlót ettem...

még tegnap este elkészítettem - az egy érett avokádóból, egy duci fokhagymából, egy picinyke lime levével, sóval-borssal, korianderrel és egy kis kanálnyi tejföllel ízesítve... az éjszakát a hűtőben töltötte... barátkozzanak csak össze!!!

A magvas zsömlével és szőlővel fincsi volt - még holnapra is maradt... munka után jól fog esni...

Ui.

Hiszek abban is,

hogy egy percnyi önfeledt nevetés a Barátnéval biztosít pár napra elegendő melegséget a bőröm alatt...

mert mernem kell végre Élni

ezért jöttem

ezért küzdök

Igyekszem, Merszedesz - - - és én is köszönöm

Abortusz

Hiszek abban,

hogy májusban is lehet úgy emberesen 

FÁZNI, 

a reggeli talajmenti fagy nem csak "kivetítés"... és bár tudom, hogy ez a Fázás nem a régi már,

de mégis jó kiírni - magamból? a Múltamból? 

tulajdonképpen mindegy - - - már

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - Nélküled... 

és mégis ott álltam beledermedve a Pillanatba és sírtam... a délutáni Fény cirógatta arcom, de a könnyeken át láttam újra - - - magamat...

ahogy ott ült a Lány, akit persze én altattam, a teraszon, arcán fagyott Szerelem pírja és rágyújtott - ki tudja hanyadik a "műtét" óta? de kit érdekel? érdekel egyáltalán valakit, 

hogy egyedül jött?

hogy egyedül tűri a Terhet? 

tudom, a méhe még sajog - - - tudom, a Hegek örök...

nem tudtam elindulni... járt bennem az Ördög Szava - 

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - Nélküled...

borzalmas volt akkor a Magány, a Hiányod - a "műtét" után... 

sokáig senki sem tudta - írtam a verseket, sírtam a 24 órás Hajnalban -  
Borcsa és Joe gyűjtögette a darabokká cincált levélpapírt és a hamut, ami utánnam maradt... eldobtam magamtól mindenkit, akit lehet, aki tudott vagy mert volna segíteni...

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - DE Nélküled... 

a Feledés mégsem teljes, pedig hidd el, igyekszem... 

a terhet bírni és tűrni

2007. október 1-je óta most először érzem úgy, hogy nem én vagyok "A Kicsi"... természetesen a Hivatásról van szó... az első munkanap óta eltelt időről...

mert ebben a Szakmában egy makk egészséges esetében olyan nincs, hogy nem lehet - pláne, ha a Frau Új Műtővezető Főorvos próbál erről meggyőzni... mosolyogtam a maszkom alatt a tökéletes magyar cifrázás után... és visszavonultam a békésen doromboló Kütyümhöz...

két napja esik az eső - a lepel alól olykor kikukucskál a Város, hogy garantálja a Hegyieknek, még ott lapul a völgyben... szeretem ezt az Esőt... még ha apró szemű és olykor marja a bőröm... akkor is...

nem tudom a nevét annak, ami a Lelkem alatt eddig lapult, de moccani képes már... otthon a könyveim megérkeztek - Anya bepakolt már az Új Dobozokba...

hiányoznak a Szavak - falnám Őket... bár most is parallel olvasom Coelho "Az ötödik hegy" és Csáth Géza "Egy elmebeteg nő naplója" könyveit...

Ajándék Bayern-ből

Gábor, akivel nemcsak suttyomban, hanem amikor csak lehetett magyarul beszéltünk a drezdai hónapban egy csokor képet küldött a Bayern-ben töltött hónapjáról... csodásak... 

és remélem Gábor is elég merész lesz - mert budai hegyek ide, vagy oda... 

A nap lepörgött, mindenki nyíltan az első ügyelet hírével ijesztget - én pedig remélem sikeresen fogok tiltakozni ez ellen... mert szerintem még korai... próbálok a nyelvi nehézségekre hivatkozni, de azt mondták, ezzel ne is próbálkozzak tovább, mert nem igaz... próbálok tenni ellene, hogy úgy tűnjön, mintha lenne nyelvi nehézségem, de mindig bebukom... de azért

próbálkozom...

Ma Eszterrel voltam, aki két éve erősíti az itteni, inkább intenzíves, mint anesztes team-et... de ma együtt voltunk az urológiai kis műtőben... (az itteni ötödik emelet!!! Ohh...) hát, gondolhatjátok... jól esett... vagy én válaszoltam az Ő német kérdésére magyarul vagy fordítva... 

tervezgetik az "elrugazkodást"... innen... 

És végezetül, 

Merszedesz!!!

A környéken is vannak hasonló adottságú kastélyok és várak, ki is szemeltem már néhányat... körül kellene néznünk,

hátha legalább egy fél vagy negyed herceg ott lapul valamelyik bokorban... 

kérhetünk "termékmintát"...

vagy / és elugorhatunk Bayern-be is... of course...

 

Vicának...

bár az Internet szerint nyertem még egy hetet, de a blogod szerint nem... 

és én készültem...

bár tudom, az ilyen dolgokban (sem) szereted a nyilvánosságot - mégis így lesz...
 

több nyom marad

Hozzád...

Hozzám...

és bár banálisan hangzik, de a megszerkesztett lapot nem tudtam kinyomtatni, mert Aue kicsi az ilyesmihez, a titkárnő meg szabadságon van...

de jöjjön, aminek jönni kell

Neked...

Nektek...

Tisztelt Második Anyák-napja Nyertese !

Az alábbi menükártyát bármikor beválthatja Családjával együtt telefonos  időpontegyeztetés után. A helyfoglalás miatt megértését köszönjük, de a helykoordináták módosítás alatt állnak!

És íme az Önöknek szánt Ajándék menüsor:

Előétel:

Piros-zöld krémleves fokhagymás ropogóssal

<  ˘˘  > 

Főétel:

Ínyenc sajtokkal töltött csirkemell sonkakabátban

habos krumplipürével, salátaágyon

<  ˘˘  > 

Desszert:

Csokis cremé bruleé "Anya" kedvére

Reméljük az Önöknek szánt menüsor "beváltására" minél hamarabb sort kerítenek!

A Szervező

Legyen nagyon szép napotok!

Alakul-at

a Társaság nyit felém - 

mindenkit meglep, hogy itt volt az első és voltaképpen egyetlen állásinterjúm... 

és 

mindenkit meglep, hogy én itt akarok maradni, nem ugródeszkaként használom ezeket a Színeket és Merengéseket... 

egyszer van és volt szükségem az újrakezdésre... 

 

egy évvel ezelőtt, ugyanezen a napon, 

amikor ébredés után megköszöntöm Borcsámat, 

még magam sem hittem, hogy mi jön, mire várok... de történt Valami - ismét, amibe annyira beleborzongott csak hitt magabiztosságom, hogy tudtam - elég... 

nem megy tovább felállni és menni tovább... 

elég a Múlt hozta illatokból, érintésekből, vágyakból, de legfőképpen hegyekből és völgyekből... lappangott bennem - az Át-Alakulás...

nem hittem volna akkor, hogy ennyire nehéz lesz tűrni - magamnak... mindenkit és mindenemet otthagyni, 

magamért - az Új Magam reményéért...

és itt vagyok...

várva a lakásra, belemerülve a Hivatásba és megtanultam újra mosolyogni... néha már lélekből is megy...

a Borzongás másmilyen...

a tegnapi? hazafelé a munkából, ragyogó Napsütésben, kívül-belül zöldülve és egyszer csak a hegyoldalban ott ül a két idősebb művész és rajzolnak... 

még a Lelkem is belekönnyezett a gyönyörűségbe...

nem tudom még, hogy Haza fogok-e itt találni, de annyit biztosan tudok, hogy jólesik itt várni az Álmot... itt fogadni a Tavaszt és látni, ahogy kibuggyan az Élet a rügyeken át...