Abortusz

Hiszek abban,

hogy májusban is lehet úgy emberesen 

FÁZNI, 

a reggeli talajmenti fagy nem csak "kivetítés"... és bár tudom, hogy ez a Fázás nem a régi már,

de mégis jó kiírni - magamból? a Múltamból? 

tulajdonképpen mindegy - - - már

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - Nélküled... 

és mégis ott álltam beledermedve a Pillanatba és sírtam... a délutáni Fény cirógatta arcom, de a könnyeken át láttam újra - - - magamat...

ahogy ott ült a Lány, akit persze én altattam, a teraszon, arcán fagyott Szerelem pírja és rágyújtott - ki tudja hanyadik a "műtét" óta? de kit érdekel? érdekel egyáltalán valakit, 

hogy egyedül jött?

hogy egyedül tűri a Terhet? 

tudom, a méhe még sajog - - - tudom, a Hegek örök...

nem tudtam elindulni... járt bennem az Ördög Szava - 

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - Nélküled...

borzalmas volt akkor a Magány, a Hiányod - a "műtét" után... 

sokáig senki sem tudta - írtam a verseket, sírtam a 24 órás Hajnalban -  
Borcsa és Joe gyűjtögette a darabokká cincált levélpapírt és a hamut, ami utánnam maradt... eldobtam magamtól mindenkit, akit lehet, aki tudott vagy mert volna segíteni...

hiszek abban, hogy lehetek még boldog - DE Nélküled... 

a Feledés mégsem teljes, pedig hidd el, igyekszem...