naptalanság

mélyre túró gyökerek közt

lassan gyűlik

az éltető Nedű

arcom nevetve rejtem

Sárga Énem mögé

hogy ne láss,

míg várom a Napot!

míg eljön a Derű!

Február huszonnegyedike óta nem tudom biztosan, hanyadika van ma? Hogy pörögnek vagy egymásba átbuggyannak vagy ócskán kúsznak-e egymás után a napok... Pedig "akkor" elkezdődött egy új idő... és én szó szerint beszélni tanulok újra - ízlelni a szavakat...

és nem esik nehezemre...

" - Holger, miért beszélsz egész nap hóhhdojcsot? - kérdezte mindennemű felnézés nélkül, szó szerint hasból a sebész főorvos.

- Mert azt akarom, hogy a doktornőNK is értsen minden egyes szót, viccet, mindent, úgyhogy Neked is meg kellene újból tanulnod beszélni - mondta ercgebírgiss dialektussal a mára szánt Segítőm.

... azt hiszem én nevettem a leghangosabban... "

Mert ma kettőezertíz május tizennyolcadika van - az Idő, azt hiszem, elkezdődött...